No SSO cookie

Segítő ötletek a messze lakó szülők gondozásához

Utolsó változtatás: 2010-08-27 | Első közzététel: 2009-09-24
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Segítő ötletek a messze lakó szülők gondozásához
A vidéken, vagy az ország távolabbi csücskében lakó szülőkről való gondoskodás igazi kihívást jelent még a legelkötelezettebb „gyerekeknek” is. Különösen a mai világban, amikor szinte nincs hely, ahol biztonságban tudhatnánk beteg, idős szüleinket, nagyszüleinket. Mit tehetnénk értük? Néhány tipp, amely talán segít kicsit...

Példálózhatnánk a régi többgenerációs otthonokkal, azzal a szokással, hogy a "fiatalok" gondozták az időseket és azok gyakran a családi körben tértek örök nyugovóra.

Ma már sajnos ez csak ritkán van így.

A munkalehetőség, az életmód elszakít sok embert a szüleitől, és más útra tereli. Messze a szeretteitől, a gyermekkorának színhelyétől. Az idő pedig elszáll. Az egykor fürge, agilis szüleink lesznek olyanok, mint a gyerekek. Mi pedig azon őrlődünk, hogy mit tehetnénk azért hogy megkönnyítsük az életüket, vagy legalább kicsit jobb legyen nekik?

Az otthonok zöme gyakran inkább siralomházra hasonlít, a másik véglet pedig olyan, mint egy floridai napfény otthon álomplakátja, de természetesen csillagászati összegekbe kerül, és még így sem garantálja, hogy  „őszikék" éveiket leélhetik ott a szeretteink.

 

idősek a tengerparton
Ezt szeretnénk magunknak is...

Ismerősöm például csaknem tíz éven keresztül utazott Győrből Debrecenbe, hetente egyszer - kétszer, hogy segítsen beteg, idős édesanyjának. Az elmúlt évben, az anyja állapota nagyon megromlott. A most 58 éves hölgy pedig inkább előnyugdíjba ment, mert rájött, hogy nem képes tovább utazgatni és a munkájával zsonglőrködni, hogy megszervezze az ápolást. Magához vette édesanyját, és amíg teheti, gondoskodik róla.
Ahogy mondta: „ Mert szeretnék minőségi életet biztosítani neki a hátralevő időre. Édesanya megérdemli."
Ez így is van. Csak sajnos ezt nem mindenki teheti meg. Ahogy azt sem, hogy magához költöztesse beteg szüleit, nagyszüleit. A kis szülőfalunkban, tanyán, vagy  városkában maradt szeretteinkkel mit tehetünk?

 

nénik a padon
A barátok is sokat jelentenek

 

Ha gondozót kell fogadni, akkor a legjobb egy idősebb rokon, vagy barát, aki ismeri a szerettünket, így könnyen elfogadják egymást. Ha csak „rá kell nézni" a mamira, vagy a papára, csak be kell vásárolni nekik és ellenőrizni, hogy szükségük van-e valamire, akkor még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a fontos dolgok intézésénél úgyis ott vagyunk. Az pedig némi nyugalmat ad, hogy nincsenek addig sem magukra utalva.

Ha azonban nem túl frissek már szellemileg, és félő, hogy valami meggondolatlanságot tesznek, vagy bármit, ami veszélyezteti a testi épségüket, akkor az a legjobb, ha állandó segítséget találunk. Stratégiákat dolgozunk ki, amelyek segíthetnek: Legjobb, ha megtervezzük a szüleinkről, rokonainkról való gondoskodás menetét, még addig, amíg nem jön a baj. Bizonyos előkészületek nagyon sokat számítanak, ha eljön az idő.

Be kell osztani egy támogatási rendszert a barátok, rokonok és a szomszédok között, hogy mindig legyen valaki, aki elmegy és beszélget kicsit, elvégzi a legfontosabb teendőket az idősek körül.

Meg kell ismerni a szerettünk szomszédait, barátait is- ha eddig nem tudtuk volna, kik is ök - a körzeti orvosokat, különösen a nővért, aki a legtöbbet tud segíteni, ha gond adódna.

Adjunk egy példányt az alapvető orvosi információkról a gondozónak, vagy ha a legközelebbi szomszéd vállalta, hogy segít, akkor neki. Ezek közé tartoznak: a társadalombiztosítási szám, az egészségügyi biztosítás, orvosi kórlapok, zárójelentések, gyógyszerek listája és némi pénz a gyors kiadások fedezésére. Fontos a meghatalmazás a fontosabb egészségügyi papírok aláírására, mert ezek mindegyikére szükség lehet egy váratlan vészhelyzetben.

Mondjuk el őszintén idős szeretteinknek, hogy akkor vagyunk nyugodtak felőlük, ha van mindig van „helyettünk" valaki, akitől segítséget kérhetnek, amíg mi oda nem érünk. Nagyon fontos a szülő bevonása. Hisz az életéről döntünk! Az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy tiszteljük a szülői függetlenséget és nem felejtjük el, hogy számukra mi vagyunk a gyerekek és nekünk ők a felnőttek. A hierarchia tisztelete ősidők óta természetes és betartandó dolog a családban.

Lehetővé kel tenni számukra azt a szabadságot, hogy önmaguk maradnak, és hozhatnak önálló döntést, amit mi tisztelünk. Még akkor is, ha rosszul döntenek, mert már idősek. Kivéve, ha már nem beszámíthatóak, mert nincsenek döntéseik tudatában. Akkor egészen más a helyzet, ha kórházi kezelést igénylő gondról van szó. Ilyen esetben a rendszeres látogatáson kívül nem nagyon van módunk segíteni.

Enigma: Return to Innocence

 

idős úr a kertben
A kedves időtöltésük megmaradjon...

Ha idős szüleink, koruk ellenére ragaszkodnak valamilyen régi szokásukhoz, ami örömet okoz nekik, akkor ne akarjuk elvenni tőlük azt, amit nagyon szeretnek. Például a kertészkedés, állatokkal való foglalatosság, horgászás, klubbok stb. Vonjuk be az egész családot, segítsen mindenki! A legtöbb családban, sajnos egyetlen személy viseli a gondozás felelősségét, de be kell látni, hogy hosszú távú gondoskodás sokkal több, mint egy egyszemélyes munka. Minden családtag ki kell hogy vegye a részét a feladatokból. Ha nem érnek rá, messze laknak, stb.. akkor kapjanak olyan feladatot, amit így is meg tudnak oldani.

Kérhetünk szakmai segítséget is. A szakemberek segítségével biztosítható a hosszú távú ellátás: a rész, vagy félidős szociális munkás, ápoló segít a gondozási terv kialakításában, kezeli az időseket, felügyeli a háztartást, segít az egészségügyi, valamint a családi problémákat megoldani. Mindenképp legyen egy személy, akit hívhatunk, és akit szeretteink is hívhatnak, amikor csak szükség van rá! Megéri, főleg, ha meg tudjuk osztani a költségeket testvéreinkkel, rokonainkkal.

 

idősek a padon
Vigyázzunk magunkra és rájuk

 

Ha nem megoldható, mert anyagi, családi és egyéb akadályok nem teszik lehetővé, csak azt, hogy magunk gondoskodjunk beteg-idős hozzátartozónkról, akkor nagyon fontos, hogy vigyázzunk magunkra.

A gondozás nagyon komoly érzelmi és fizikai károkat okoz a gondozónak, különösen, ha a távolból próbálja megoldani. Egy felmérés kimutatta, hogy a szüleiket gondozó gyermekek 79 százalékának egészségi állapota leromlott a fizikai és lelki megterhelés hatására. Ne legyünk mártírok. Ne fogjuk fel teherként és ránk nehezedő súlyként a feladatunkat. Magától is elég megterhelő. Örüljünk annak, hogy megtehetjük és annak is, hogy van még kiről gondoskodnunk!  Addig maradhatunk gyerekek, amíg még vannak szüleink, és amíg a szülők számítanak ránk. Hogy ennek hosszú távon eleget tudjunk tenni, annak a legjobb módja az, hogy vigyázunk az étkezésünkre, próbálunk minél többet pihenni, és fitten tartani magunkat, hogy legyen erőnk mindent végigcsinálni és méltón, szeretettel átsegíteni őket, a néha komoly nehézségekkel teli éveken.


Szólj Te is hozzá!