No SSO cookie

Az őszibarackfák metszése

Utolsó változtatás: 2016-06-02 | Első közzététel: 2016-03-02
(5/ 1)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Az őszibarackfák metszése
Az őszibarackkal túlnyomórészt enyhe klímájú vidékeken, védett fekvésben, mondhatni borvidéki adottságok között foglalkoznak. Az őszibarackfák metszésének ideje rendszerint márciusra vagy áprilisra tehető.

Tudnivalók az őszibarackfa metszéséről

 

Az őszibarackfa igényes a talajra és a klímára; kötött talajokon - fajtától függő mértékben - a mézgásodásra is hajlamos lehet. Mind a fás részei, mind a virágai nagyon érzékenyek a fagyra, erre mindenképpen figyeljünk az őszibarackfa leendő helyének a kiválasztásakor. Legjobb, ha déli kitettségű házfal elé kerül, viszonylag meleg és szélvédett fekvésbe.

 

Ültetéskori metszés


Az ültetést késő márciusra időzítsük. Válasszuk ki a vázágaknak szánt vesszőket, és az ültetéssel egy időben kurtítsuk meg őket három-öt rügyre. Minden egyéb vesszőt távolítsunk el. A sudarat 60-80 cm magasságban vágjuk vissza úgy, hogy körülbelül 120°-os legyen a sudárvessző csúcsát és a vázágak csúcsait összekötő háromszög felső (sudárvessző felőli) szöge.

 

oszibarackfa-metszese
Az őszibarackfa jellegzetességei a növekedési vesszők mellett fejlődő
teljes és hiányos termővesszők

 

Koronaalakító metszés


Az ültetést követő évben el kell dönteni, hogy sudárral szeretnénk nevelni a koronát, vagy központi tengely nélküli, nyitott közepű koronaformát (pl. katlan-, tányér- vagy vázakoronát) szeretnénk kialakítani. A kiskertekben az utóbbiak gyakoribbak. A sudarat ilyenkor a második, legkésőbb a harmadik évben ki kell venni, valamelyik erősebb vázágelágazás fölött elvágva. A negyedik-hatodik évig pedig minden évben - tavasszal - vágjuk vissza fele hosszukra a vázágakat és az oldalágakat.

 

Az őszibarackfákra jellemző sajátosságok


Az őszibarackfa egyéves koronarészei között megkülönböztetjük a teljes és a hiányos termővesszőket. A teljes termővesszők termőrügyekkel és hajtásrügyekkel általában egész hosszúságukban berakódottak. Igen értékes, ceruzavastagságú vesszők, jellemzőjük a hármas rügycsoportok nagy száma (két virágrügy között egy levélrügy). A legszebb gyümölcsök a teljes termővesszőkön fejlődnek. Az ilyen vesszőket a felükre vágjuk vissza. Ezzel szemben a hiányos termővesszők termőrügyekkel való ellátottsága jóval gyengébb. A rossz termővesszőket pedig onnan ismerjük fel, hogy kizárólag magányosan álló termőrügyek fejlődnek rajtuk.

Levelek nélkül alig tudnának néhány gyümölcsöt kinevelni, ezért az ilyeneket egészben metsszük le. Kétharmaddal vágjuk vissza a hajtásrügyeket tartalmazó vesszőt abban az esetben, ha vázág vagy oldalág szerepet szánunk neki a későbbiekben; ellenkező esetben az egészet távolítsuk el. A rövidhajtásokat hagyjuk meg.

 

oszibarack-gyumolcs

 

Ifjító metszés


A megöregedett őszibarackfákat ifjítani kell, hogy újra friss hajtásnövekedésre bírjuk őket. Az ifjító metszés lényege, hogy a vázágakat és az oldalágakat erőteljesen, az idősebb részekig visszametsszük.

 

Az őszibarackfák jellemző tulajdonságai:

  • A bokrétás termőnyársak kivételével az őszibarackfa az egyéves vesszőkön hozza a termést.
  • A talaj legyen laza és levegős.
  • A tafrinás levélfodrosodás ellen még a növényvédő szerek sem mindig segítenek, vágjuk le a beteg hajtásokat.
  • A zavaró irányba növő gallyakat akár már a szüret után eltávolíthatjuk.

gyumolcsfak-metszese

 

 

Forrás: Gyümölcsfák metszése
Tekintse meg a könyvet könyváruházunkban >>


Szólj Te is hozzá!