Régi magyar körtefajtánk: vérbelű körte

Vérkörte, vérbelű körte: kis termésű, nyáron érő, elég kövecses fajta, ezért felhasználása korlátozott: pálinkának, ecetnek, kompótnak kiváló.

Vérbelű körte (vérkörte, piros bélű körte)

A vérbelű körte első magyar nyelvű írásos említése a XIII századból való, A Kárpát-medencébe a velencei Szent Antal szerzetesek által kerülhetett, s mivel jól érezte magát, rendkívül nagy alakgazdagságra tett szert. Fája erős növekedési erélyű, sűrűn elágazódó gömb, idős korban csüngő koronájú. Gyümölcse nyáron, július végén, augusztus elején érik.

magyar_kortefajt_verbelu

Vérkörte vagy más néven vérbelű körte (Fotó: Galanics Endre, Facebook)

Gyümölcse: kicsi vagy közepes méretű. Héjának alapszíne zöldes, melyet jellegzetes mély, de nem intenzív árnyalatú piros fedőszín borít jelentős részben. A gyümölcshús egységesen vörösen márványozott. Kövecsess, íze  fanyar, szotyósodásra nagyon hajlamos, ezért friss fogyasztásra ajánlott.

Termőképesség: korán fordul termőre, jól termékenyül és bőven terem

Ellenállóképesség: edzett

Felhasználása: Friss fogyasztásra alkalmas vagy pálinka főzésre is kiváló, darálni sem kell. Ecetet is készítettek belőle. valamikor komoly árucikk volt a pálinka mellett. Hasonlóan az almaecethez nagyon egészséges és finom is, napi egy evőkanállal ajánlott fogyasztani belőle.

verbelu_korte_galanics_endre

Beszerezhető itt

verbelu_verkorte

Fotó: Bodrogi Vazul

értékelés