Egy régi magyar körtefajta, amiből isteni pálinka és kompót is készíthető

Vérbelű körte (vérkörte, piros bélű körte)

A vérbelű körte első magyar nyelvű írásos említése a XIII századból való, A Kárpát-medencébe a velencei Szent Antal szerzetesek által kerülhetett, s mivel jól érezte magát, rendkívül nagy alakgazdagságra tett szert. Fája erős növekedési erélyű, sűrűn elágazódó gömb, idős korban csüngő koronájú. Gyümölcse nyáron, július végén, augusztus elején érik.

Vérkörte vagy más néven vérbelű körte (Fotó: Galanics Endre, Facebook)

Gyümölcse: kicsi vagy közepes méretű. Héjának alapszíne zöldes, melyet jellegzetes mély, de nem intenzív árnyalatú piros fedőszín borít jelentős részben. A gyümölcshús egységesen vörösen márványozott. Kövecsess, íze  fanyar, szotyósodásra nagyon hajlamos, ezért friss fogyasztásra ajánlott.

Termőképesség: korán fordul termőre, jól termékenyül és bőven terem

Ellenállóképesség: edzett

Felhasználása: Friss fogyasztásra alkalmas vagy pálinka főzésre is kiváló, darálni sem kell. Ecetet is készítettek belőle. valamikor komoly árucikk volt a pálinka mellett. Hasonlóan az almaecethez nagyon egészséges és finom is, napi egy evőkanállal ajánlott fogyasztani belőle.

Fotó: Bodrogi Vazul