A levendula múltja és jelene - 1. rész
A levendula egy igen ismert fűszer- és gyógynövény, ami nem véletlenül ennyire népszerű. Lássuk, hogy hogyan tett szert ilyen népszerűségre, és hogyan változott a használata az évszázadok során. Ebben a cikkben a levendula ókori használatáról olvashatunk. 

A levendula az ókorban

 

Mit rejt egy név? A rómaiak levendulának nevezték, ami talán a latin lavare szóból ered, ami ˝mosást˝ jelentett, vagy a livendulo szóból, ami ˝ólomszürkét vagy kékest˝ jelent. A görögök nardusként utaltak rá, a Szíriában levő Naardus város tiszteletére. Az indiaiak pedig a tüskés virága után nevezték el.

 

Egyiptom


Egyiptomban a levendulát balzsamozásra és kozmetikumok készítésére használták. Amikor felnyitották Tutanhamon sírját, több cserépedényt találtak, amiben a levendulához hasonló balzsamot találtak. Ezeket a balzsamokat csak a királyi család és a magas rangú papok használták kozmetikai szerek, masszázs olajok és gyógyszerek formájában. A gazdag emberek szilárd állapotban levő balzsamot kentek a fejükre, ami olvadáskor illatosította a testüket.

 

Görögország


A görögök sokat tanultak az egyiptomiaktól a kozmetikai és az illatosító szerek területén. A görög orvos, Theophrastus (Kr.e. 3. század) írt egy könyvet az illatok gyógyító hatásáról. Az egyiptomiaktól eltérően, akik a fejüket dörzsölték be a parfümmel, a görög filozófus Diogenész a lábát dörzsölte be vele. Így érvelt: ˝Ha a fejedet kened be vele, elszáll a levegőbe, és csak a madarak érzik a jótékony hatásukat, de, ha a lábamra kenem, az illat az egész testemet beborítja, és nagyszerűen felszáll az orromig.˝ Anakreón azt mondta, hogy a mellkast kell bedörzsölni vele, mert az a szív otthona.

 

 

Róma


Az ókori rómaiak felismerték a gyógyító és fertőzésgátló tulajdonságait, de rovarriasztóként és mosásra is használták. Az első írásos feljegyzés a levendula gyógyító hatásairól a görög katonai orvostól, Dioszkoridésztől származik, Kr. e. 77-ből. Dioszkoridész Néró, római császár uralkodása alatt gyűjtött gyógynövényeket a mediterrán vidékekről. Részletes leírást adott a növényről és annak gyógyászati használatáról az öt kötetes ˝De Materia Medica˝ című könyvében. Feljegyzései szerint, ha a levendulát lenyelik, segít az emésztésben, és megszünteti a fejfájást és a torokfájást. Külsőleges használata segít kitisztítani a sebeket, és enyhíti a bőrbetegségek tüneteit. A római katonák vittek magukkal levendulát a haditáborba, hogy azzal kezeljék a sebeiket. Ezen kívül beszórták vele a földet, hogy illatosítsa a levegőt, fertőtlenítse a szobákat, és még vallásos szertartásokhoz is használták tömjénként.

Idősebb Plinius, a görög író és enciklopédista írt a levendula jótékony hatásairól a menstruáció, a hasfájás, a vese rendellenesség, a sárgaság, a vízkórosság és a rovarcsípések kezelése során. A rómaiak, akik bőségesen használták illatszerként, ezzel illatosították a hajukat, a testüket, a ruhájukat, az ágyukat, a fürdővizüket, a katonai zászlóikat és az otthonuk falait. Az egyik leghíresebb illatos olajuk a ˝nardinum˝ volt, ami tartalmazott levendulát is. A nők levendulát tettek az ágyuk mellé, hogy azzal fokozzák a szenvedélyt. Lehet, hogy a rómaiak tudtak a L. denata és a L. pendunculata fajokról, de azokat is a L. stoechas fajhoz sorolták.

 

Arab világ


A ˝De Materia Medica˝ szolgált alapul az arab orvosok számára, akik szíriai és ó-perzsa fordításokat olvastak. Kr. e. a 7. században az arabok uralták a mediterrán kultúrát. Orvosságaikat bevitték Spanyolországba, ahonnan aztán elterjedt egész Európában. A legismertebb orvosuk Abu Ali Sina, aki Avicenna (980 - 1037 Kr. e.) néven ismert, beszélt a levendula gyógyító hatásairól. Először úgy vélték, hogy a levendula egyes fajtáit Arábiában honosították meg.

 

 

A levendula a középkorban

 

A Középkorban nem igazán használták a levendulát, kivéve a szerzetesek és az apácák. A kolostorok életben tartották a gyógynövényekről tanultakat azáltal, hogy saját gyógynövény kertjük volt. Lemásolták az ókori kéziratokat és feljegyezték a különböző növények jótékony hatásait. A Szent Római Birodalom egyik Kr.e. 812-ben hozott rendelete rájuk ruházta bizonyos zöldségek, gyógynövények, virágok és fák termesztését. A levendula egyike volt azoknak a növényeknek, amelyet a Merton kolostorban termesztettek, ami aztán Anglia (Mitcham) levendula termesztésének a központjává vált. Először 1301-ben említik meg a levendulát Merton Prioiry feljegyzéseiben, mivel ezzel teremtették elő a pénzt I. Eduárd királynak.

A Tudorok korában a levendula használata újra feléledt. Amikor VIII. Henrik feloszlatta a kolostorokat a levendula bekerült a családi kertekbe. Az uradalmakban a hölgyek sok mindenre használták a levendulát. A ruhák közé tették, légfrissítőként használták, és méhviasszal keverve bútor fényesítőként alkalmazták. Hagyományosan a mosókonyha mellé ültették, és a ruhákat a növények fölé terítették száradni, hogy közben magába szívhassa a levendula illatát. Rovarriasztóként is használták.

Erzsébet királynő, aki szerette a levendulát, parfümként és teaként használta, hogy ezzel kezelje gyakori migrénjeit. Angliában a levendula az egyik legrégebben használt parfüm. Erzsébet királynő mozdította elő a levendula ültetvények létrejöttét.

 

 

 

I. Károly felesége, Henrietta Mária, aki bevezette a kozmetikai szereket az angol udvarba, illatos szappanként, potpourriként és fürdéshez használta a levendulát.

VI. Károly francia királynak a székpárnájába levendula volt téve. A 12. században Bingeni Szent Hildegárd felfedezte, hogy a levendula hatásos a fejtetű és a bolha kezelésében.

 

A levendula a középkortól napjainkig >>

Megosztás

Hozzászólások

Édenkertész válaszol

Milyen növény? Megjelent a kertben, két helyen. Gyanítjuk, hogy gyom.

Hasindító kutyatej vagy vakondfű. . .

Részletek »

Fotójáték

Legfrissebb fotó:

Meleg igérete

Kvízjáték

Aktuális játékunk:

Jelenleg nincs még új játékunk!

Eseménynaptár

Szaknévsori ajánló profi kiváló ügyfeleink közül Regisztráljon Ön is

1172 Budapest, Szikra u. 1.
6300 Kalocsa, Malom u. 27.
1021 Budapest, Budakeszi út 95.
7763 Egerág, Kertész dűlő 595.