Szabadföldi növénytermesztés
Alapvetően különbséget kell tennünk a benti- illetve a szabadföldi növénytermesztés között. A szabadban elvetett magok sokkal több veszélynek vannak kitéve, ezért gyakran több odafigyelést is igényelnek. A következőkben néhány gyakorlati tanácsot szeretnénk megosztani a szabadföldi növénytermesztéssel kapcsolatban!

Növénytermesztés a szabadban

 

Könnyebb gondozni a zöldségnövényeket, ha sorba vetjük őket. Az egyenes sorokat legkönnyebben úgy jelölhetjük ki, hogy az ágyás mindkét végében kis cölöpöket verünk le, egymástól a szükséges sortávolságra. Ezeket madzaggal összekötjük, és a sorvonóval szépen végighaladunk a madzag mentén. Ha nincs sorvonónk, megteszi valamelyik szerszám nyele is; kb. 1 cm mély vetőárkot kell húznunk vele.

 

magvetes-madzag-sorjeloles
Sorjelölés madzaggal

 

Sokan lemondanak erről a körülményes és hosszadalmas sorhúzási módról, és egy végigfektetett deszka mentén szórják ki a magokat. A lécet egyszerűen a talajba kell nyomni, és készen is van a kis mélyedés a magoknak. A helyes vetési távolság minden növénynél eltérő, és a vetőmag tasakján általában fel van tüntetve.

Még az egymással rokon zöldségféléknek is eltérő a helyigényük, a vetéskor vegyük tehát ezt is figyelembe. Ha az ágyásokat csak tavasszal tudjuk komposzttal borítani, tegyünk a kis vetőárokba érett komposztot, ujjainkkal rendezzük el, és nyomkodjuk meg egy kicsit. Ezután elkezdhetjük a magok kiszórását.

 

A növekedésnek indult növénykéket később újra trágyáznunk kell. A zöldségmagvak formája, mérete legalább olyan sokféle, mint a belőlük fejlődő zöldségnövényeké. A tapasztalt kertész tudja, milyen vastagon kell befedni földdel a különböző zöldségfajok magvait. A kezdő kertészek pedig megfelelő információt találnak a szükséges vetési mélységről a vetőmagtasakok hátoldalán. Néhány növényfaj magja csak fény hatására képes kicsírázni. Az ilyen zöldségfélék magvait ujjunkkal csak óvatosan nyomjuk a talajba, ne szórjunk rájuk földet.

 

A tájékozódást megkönnyíthetjük jelző veteménnyel
Az ún. jelzővetemény vetésével az a célunk, hogy a lassan kelő zöldségfélék helyét gyorsan előbújó fajokkal jelöljük meg. Legegyszerűbb módja, ha a vetendő zöldségmagvak közé néhány retekmagot keverünk, miközben elszórjuk őket a sorban. Különösen a répaféléknél lehet szükség a jelzőnövényre. Mivel az erős növekedésű, életerős reteknövény gyorsan fejlődik, segítségével hamar kirajzolódik majd a répa sora. Ez sokat segít gyomláláskor, hiszen a pici növények gyakran nagyon hasonlítanak egymásra. Így azonban biztosra vehetjük, hogy a jelzett soron kívül kikelt növények gyomok, tehát eltávolítandók.

 

Az eltérő méretű és formájú magvakat vetéskor különbözőképpen kell a kézben tartani. Nagyon fontos ugyanis, hogy ne vessük őket túl sűrűn. A nagyobb magvakat egyenesen a tasakjukból kivéve, az ujjunk között morzsolgatva vessük. Próbáljuk meg őket egyenletes távolságban kiszórni az árkocskába.

 

magvetes-sorokba
A magokat egyenletesen vessük el

 

A nagyon apró magokat is egyenletesen vethetjük el, ha a markunkban előbb homokkal keverjük őket össze. Úgy is vethetjük a picike magokat, hogy a tasak sarkán vágott kis nyíláson át engedjük a magokat vékony sugárban folyni, persze ehhez megfelelő tasakra van szükség. A vályú formán összehajtott tasakról is szórhatjuk a magvakat. Ahhoz, hogy az elvetett magvak ki is keljenek, melegen és nedvesen kell tartani őket. Ezért kézzel, deszkadarabbal vagy a gereblye fokával óvatosan nyomjuk őket a földbe. Ezután zárjuk le a vetőárkot. Ezt tehetjük vékony komposztréteg vagy egy kevés talaj rászórásával. Fontos, hogy ezután is óvatosan tömörítsük a talajt. A talajszemcsék ezután érintkeznek a magokkal, és nem hagyják kiszáradni azokat. Minden sor veteményt lássunk el kis névtáblácskával. A vetés után állott, azaz nem túl hideg vízzel öntözzük a magvetést, legjobb, ha esővizet merítünk a kerti tartályból. A kanna végére tegyünk finom lyukú szűrőt. Ha túl erős vízsugárral öntözünk, a magvak a felszínen úsznak majd!

 

Jó tanács: A magvetésnek van egy egyszerű alapszabálya, amely szerint a legtöbb magot csak olyan vastagon szabad talajjal borítani, amilyen széles maga a mag. Tehát többnyire egészen vékony földréteget igényelnek, csak a nagyobbakat vessük egy kicsit mélyebbre.

 

A magvetést egészen az első zöld sziklevelek megjelenéséig tartsuk egyenletesen nedvesen. Minden fáradságunk hiábavalónak bizonyul, ha a csírázó magvak talaját egyetlenegyszer is hagyjuk teljesen kiszáradni. Az apró növénykék ugyanis rendkívül érzékenyek a szárazságra. Ha ez mégis előfordul, kár magunkat áltatni azzal, hogy biztosan rossz vetőmagot választottunk. Amennyiben nem tudunk állandóan a magvetés közelében tartózkodni, fedjük a sorokat benedvesített jutazsákokkal. Amint láthatóvá válnak a kelő növények sorai, a gyomosodás megelőzésére borítsuk a sorközöket mulcstakaróval. Kezdetben csak vékonyan, később vastagítsuk meg a talajtakaró réteget.

vetemenyeskert

 

Forrás: Veteményeskert

Tekintse meg a könyvet könyváruházunkban >>

Megosztás

Hozzászólások

Édenkertész válaszol

A csatolt képeken szereplő növény nevét szeretné megtudni.

Egy gyönyörű, korai virágunk ő, az illatos hunyor (Helleborus odorus)

Részletek »

Fotójáték

Legfrissebb fotó:

Gloxínia

Kvízjáték

Aktuális játékunk:

Jelenleg nincs még új játékunk!

Eseménynaptár

Szaknévsori ajánló profi kiváló ügyfeleink közül Regisztráljon Ön is

1172 Budapest, Szikra u. 1.
6300 Kalocsa, Malom u. 27.
1021 Budapest, Budakeszi út 95.
7763 Egerág, Kertész dűlő 595.