Az almafa metszése
Utolsó változtatás: 2012-02-13 | Első közzététel: 2012-02-10
(5/1)
Cikk nyomtatása »
Cikk küldése »
Szeretnéd a cikket a kedvenceid közé tenni?
Ki szeretnéd törölni a cikket a kedvenceid közül?
Kedvencekhez adom »
Törlés a kedvencek közül »
A cikk sikeresen a kedvencekhez adva!
A cikk sikeresen törölve a kedvencek közül!
Az almafa metszését tekintve is elmondható, hogy a koronát alkotó egyes ágak életkorától függ, mennyi termőrész fejlődik rajtuk, azaz milyen virágzásra számíthatunk. Lássuk, miért fontos a koronaalakító metszés!
Útmutató az almafák metszéséhez
A korona külső részein növő, fiatalabb ágrészek mindig termékenyebbek az időseknél, így a törzshöz közeledve fokozatosan egyre kisebb mértékű terméshozamra számíthatunk.
Mindenesetre bármilyen gyümölcsről van is szó, a fajta mindig óriási szerepet játszik a termőképességben. Cél, hogy késleltessük a korona elöregedését, ehhez pedig be kell avatkoznunk a koronaszerkezet alakulásába. Az eljárást koronaalakító metszésnek nevezzük.
Koronaalakító metszés
|
A termésképzés zónái az almafán, ill. a koronarészek életkora
|
A - későbbiekben gömb alakú koronából kiindulva felvázolt - koronaalakító metszésre addig van szükség, amíg a fiatal gyümölcsfa koronája elkészül, azaz elnyeri végleges alakját, szerkezetét. Ez gyümölcsfajtól és alanytól függően akár nyolc évig is eltarthat. Sokkal igényesebb, precízebb munkát kíván, mint az ültetéskori, a ritkító vagy a fenntartó metszés.
Mielőtt nekiállunk, el kell döntenünk, hogyan nézzen ki a fa öt vagy hat év múlva. Segítségként álljon itt a következő, egyszerűsített kalauz:
- Távolítsunk el minden vesszőt, amely a sudárral vagy a vázágakkal verseng.
- Vágjuk le az ágak felső oldaláról induló és függőlegesen fel felé törő vesszőket; valamint a korona belseje felé növőket.
- Ha túl sűrűn nőnek az oldalvesszők, akkor ritkítsuk meg őket, meghagyva a virágképző rövidhajtásokat. (Az almafák ritkításáról bővebben itt írtunk)
- Mindig tőből vágjuk ki a vesszőket, de a párnaszerűen megvastagodott gyűrűt hagyjuk meg a tövüknél, mert ebből fejlődik majd ki a sebet lezáró szövet.
- Ne hagyjunk csonkot (a szakzsargon ruhafogasnak is nevezi), mivel ezekből a következő évben vagy két új hajtás nő ki, vagy pedig visszaszáradnak, és korhadni kezd a fa a csonkból kiindulva.
- A törzs felső hányadából kiágazó, hosszú oldalhajtásokat kötözzük le vízszintes helyzetbe, hogy mérsékeljük a hajtásnövekedést.
- Ellenőrizzük, hogy a vázágak 45 °-os (esetleg valamivel nagyobb) szöget zárnak-e be a törzzsel, és adott esetben igazítsunk rajtuk kifeszítéssel vagy felkötözéssel.
- A vezérvesszőt 60-80 cm-rel a legfelső oldalágak végződése fölött vágjuk el, hogy 120 °-os legyen a csúcsot és az oldalágak csúcsait összekötő háromszög felső szöge.
- Az oldalágak csúcsai vízszintesen körülbelül egy síkba kerüljenek.
|
| Az almafa koronaalakító metszése |
Fontos a jó alakítás!
- Évente vizsgáljuk meg, megfelelő szögben állnak-e a vázágak.
- A sudarat ne túl magasan vágjuk vissza. Ha túl magasra hagyjuk nőni, akkor kevés oldalágat nevel a fa.
- Az elágazásoknál döntsük el, melyik irányba hagyjuk nőni a fát, és ennek megfelelően ritkítsuk a többi vesszőt.
- -10 °C-nál hidegebb időben ne metsszünk!
|
Forrás: Gyümölcsfák metszése
Tekintse meg a könyvet könyváruházunkban >>