Paradió és pekándió- avagy olajos magvak a trópusokról
Az olajos magvak a gyümölcsök nagy családjának különálló képviselői. Víztartalmuk alacsony, ezzel szemben magas fehérje és zsírtartalommal rendelkeznek. 

A magvak olajának zsírsav-összetétele igen kedvező, kiváló hatással van az érrendszerre, számos bőrtápláló készítmény alapanyaga.

Hátrányos tulajdonságuk, hogy viszonylag hamar avasodnak - bár hideg helyen tárolva megnövelhető az időszak. A vegetáriánus étkezés alapját képezik az olajos magvak, hisz magas fehérjetartalmuk miatt - 10 dkg magban 20-25g fehérje van jelen- remek húspótlók. Az olajokon kívül C-, E-, B vitamint, és számos ásványi anyagot (káliumot, magnéziumot, foszfort, vasat) tartalmaznak. A fogyókúrázók azonban csínján bánjanak a nassolásukkal, mivel 2-3 maréknyi olajos mag, egy napi (fogyókúrás) energiaszükséglet felét fedezi!

A zöldszínű pisztácia (Pistacia vera) és a kesudió (Anacardium occidentale) a cserszömörcék családjának finom magvú gyümölcsei (rendszertanilag nincsenek rokonságban a dióval).

Csonthéjas terméseik belsejében lévő, olajban gazdag magjait szívesen látjuk süteményeken, tortákon, nyersen vagy pirítva. Nem csak finomak, hanem egészségesek is! Bőrünk fiatalságának megőrzésében is nagy szerepük van.

Olajos magvak a trópusokról

Kesudió

A kesu Dél-Amerikában honos fa, körte alakú termésekkel, amelyben vese alakú kesudió magok ücsörögnek. Mivel a magokat kemény héj veszi körül, a diót kétszer kell pörkölni, hogy kinyerjük magát a magot. Íze különösen lágy, enyhén édeskés.
A pisztácia Mezopotámia meleg folyóvölgyeiből származik. Magról szaporítható, jó vízelvezetésű talajban, napos, fagymentes helyen gyorsan elérheti a tíz méteres magasságot is. Hazánkba a legtöbbet Törökországból importáljuk, néha avasan, ezért nem árt vásárlás előtt a szállítmányról és a dió koráról tudakozódnunk. A leghíresebb belőle készült sütemény a baklava. (Ne a gyorsétkezdés, felvizezett típusúra gondoljunk, igazán finom Papánál kapható a Lövőház utcában)

A pekándió (Carya illinoensis) az Észak Amerikai pekánfa szülötte. Igazi diótermésű, egyes nemesített fajtái olyan vékony héjjal rendelkeznek, hogy akár diótörő nélkül is pucolható.

Magja gazdag zsírsavakban, egzotikus illatú. A dióhoz hasonlóan felhasználhatjuk édességekhez vagy sósságokhoz, ahogy éppen a kedvünk tartja. A spanyol telepesek Észak-Mexikóban és a Mississippi völgyében találkoztak a pekánfával, nem csoda, hisz az ottani erdőségek egyik uralkodó fája. Az embereken kívül számos fogyasztója akad: közöttük számos madár, oposszum, mosómedve, szürke mókus.

A paradió szülőhazája Brazília (Bertholletia excelsa). Közel fejméretű, elfásodott termése akár 30-40 háromélű paradiót is tartalmazhat. Egyesek szerint fája és termése is a kókuszdióra emlékeztető illatú, ízét pedig a mandulához hasonlítják. Vannak receptek, melyekben a kókuszt paradióval helyettesítik. Érdemes csínján bánni vele, az olajos magvak közül a paradiónak a legmagasabb az energiatartalma


Olajos magvak a trópusokról

Makadámdió

Ausztrál testvére a makadámdió (Macadamia ternifolia). Gömb alakú, krémfehér diómagjának íze hasonlít a paradióhoz. Az ausztrál mogyoró vagy queenslandi dió külalakra leginkább a török mogyoróhoz hasonlít, de nagyobb annál, elérheti a 4 cm-t is. A magbél nem oszlik gerezdekre. Az ínyencek kedvenc diófajtája, mivel pirítva igen intenzív az íze. Kereskedelmi forgalomba többnyire pörkölve kerül. Nagy előnye ennek a fának, hogy szárazságtűrő és bőtermő. Sajátos olajösszetételének köszönhetően kiváló bőrpuhító, bőrnedvesítő és a bőrgyulladások okozta bőrfeszülést is hatásosan csökkenti. Különösen kedvező tulajdonsága, hogy az avasodás folyamatának hosszú ideig ellenáll, ezért eltarthatósága körülbelül kétszerese a többi, gyakran használt zsíros olajnak.

Dél-Amerikai a földimogyoró(Arachis hypogaea), amely a világ egyik legfontosabb olajnövénye. Kedvelt téli ropogtatnivaló nálunk is, de hogy ne csak a boltból jussunk hozzá termeszthetjük házikertben (http://www.edenkert.hu/index.php?menu=cikk&cikkid=95) is. A botanika szemszögéből nézve a földimogyoró nem a diófélékhez, hanem a hüvelyesek családjához tartozik. Érdekessége, hogy a földimogyoró szára a virágzás után lehajlik, és lefelé kezd nőni, bele a földbe. Ott - 5- 8 cm-es mélységben - fejlődik tovább a hüvelytermés, többnyire két maggal. Bőre pirosas, és könnyen lehúzható. A földimogyoró-olajjal sütni is lehet, mivel magas hőmérsékletre is hevíthető.

A kókuszdió (Cocos nucifera) a hajótöröttek megmentője, szinte az összes trópusi szigeten megterem. A növény magától terjedt át egyik szigetről a másikra, ugyanis a kókuszdió több ezer kilométert képes úszni, és az útjába kerülő szigeten kicsírázni.
A frissen érett kókuszdiót vastag zöld burok, és a jól ismert barna kéreg veszi körül. Belsejét a kókuszdió húsa és a kókusztej tölti ki, amely rendkívül tápláló.

Olajos magvak a trópusokról

Szerecsendió

A szerecsendió (Myristica fragrans) inkább fűszer, mint ropogtatnivaló, de ha már diókról szólunk, érdemes megemlékeznünk róla is. Hozzájuthatunk egészben vagy por formájában. Érdemesebb egész diót választanunk és a készülő ételbe frissen belereszelni, így nem veszít ízéből és illatából sem. Mivel myristin nevű, bódító hatású anyagot tartalmaz, ezért egyszerre csak kis mennyiségben használjuk.

Szerző:

Megosztás

Hozzászólások

Édenkertész válaszol

A dinnyéim ontják a virágot és a zöld tömeget, de sehol egy kis dinnye. Mi lehet a baj?

Elősegíthetjük a megtermékenyülést kézi megporzással is, az alábbi módon:

Részletek »

Fotójáték

Legfrissebb fotó:

Csipegetünk...

Kvízjáték

Aktuális játékunk:

Jelenleg nincs még új játékunk!

Eseménynaptár

Szaknévsori ajánló profi kiváló ügyfeleink közül Regisztráljon Ön is

1172 Budapest, Szikra u. 1.
6300 Kalocsa, Malom u. 27.
1021 Budapest, Budakeszi út 95.
7763 Egerág, Kertész dűlő 595.