Hogyan termesszünk karalábét?
Plinius (i. sz. 23-79) korszakalkotó természettudományi munkájában hét káposztaformát ír le. Ezek között az egyik a vastag torzsájú, pompeji káposzta, amelyben a karalábé ősét ismerhetjük fel. A karalábé azóta is megbecsült, szerény zöldségféléje a kiskerteknek, amit viszonylag egyszerű körülmények között, a kezdők is nehézség nélkül meg tudnak termelni.

A mai karalábé (vagy kalarábé?) szára a föld felszíne fölött megvastagodik, és húsos gumót képez. Valójában - és botanikai értelemben - persze ez nem gumó, de mi ennek az érdekében termeljük, és a növénynek ezt a részét fogyasztjuk.

 

Vajon milyen okok idézték elő, hogy a káposzta ilyen formagazdag?

Hogy a fehér- és vöröslevelű fejes káposzta, a fodros levelű kelkáposzta, a fehér virágrózsát fejlesztő karfiol, az ugyancsak virágrózsákat hozó brokkoli, a levélhónaljakban ehető mini káposztákat fejlesztő bimbóskel és a háziállatok által szívesen fogyasztott takarmánykáposzta mellett egy ilyen dudort képező forma is kialakulhatott? Sajnos erre a kérdésre a tudomány még nem tudott kielégítő magyarázatot adni.

Darwin szerint egy változat vagy faj más változatokkal szemben felszaporodhat, ha olyan hasznos tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek előnyt biztosítanak számára a létért folytatott küzdelemben. E hasznos tulajdonság mértéke nemzedékről nemzedékre fokozódik. Így van ez a faj fennmaradása szempontjából hátrányos tulajdonságokkal is, amelyek felfokozódása végül a faj kipusztulásához vezet.

A káposztafélék esetében valószínű, hogy az alapfaj eredendően változékony volt, és a különböző életkörülmények hoztak létre variánsokat. Ezeket az ember felismerte, és tovább válogatta a neki kedvére szolgálókat mindaddig, amíg létrejöttek a különféle termesztett változatok.

Lippai János, a magyar kertészek bibliájának számító Posoni Kert című művének Veteményeskert elnevezésű részében már foglalkozik a karalábéval, és így ír róla: "Caulirapi evel-is bajmolódás nem külömböz a több káposzták bajmolódásátul, mind vetésében, s' mind ültetésében... mikor a torzsája nevelkedni kezd, az alsó leveleit gyakrabban leszaggassák, hogy öregbegyék a torzsája, és a földet is gyakrabban forgassák a torzsája körül, földdel is feltölcsék a tömérdek torzsájáig."

 

A karalábé termesztése

A karalábé - ha nem vesszük számításba a palántanevelésre fordítandó időt - a legrövidebb tenyészidejű zöldségfélék közé tartozik. Ez teszi lehetővé, hogy a kiskertekben, a házak körüli kertekben az év különböző részeiben termeljék, szedjék és fogyasszák. A karalábét termelhetjük fűtetlen fóliasátor alatt, de palántázhatjuk szabadföldi ágyakba kora tavasszal, nyáron, sőt kora ősszel is. Fólia alatti termesztésre a rövid tenyészidejű, kis lombot fejlesztő fehér és kék héjú fajták alkalmasak. Ezeket célszerű ültetni korai termesztésre is. Nyáron viszont - téli eltartásra - a nagyobb tömeget adó fajták alkalmasak.

A karalábé nem tartozik az igénytelen zöldségfélék közé. Viszonylag kicsi a gyökértömege, ezért kevés talajból kénytelen felvenni a szükséges tápanyagmennyiséget. Fokozott a talajigénye mind a tápanyagtartalom, mind a víztartó képesség tekintetében. Sok vizet igényel, gyakori öntözést, mert a gumója csak így marad zsenge, könnyen megfőzhető. Ne ültessük a karalábét gyümölcsfák vagy más árnyékot adó növények alá, mert ez a fényigényes növény felnyurgul, gumója fejletlen marad.

A palántadőlés megelőzésére Zineb vagy Orthocid gombaölő szert szórjunk ki az ágyás talajára, és azt sekélyen kapáljuk be. Bár a hőigénye nem nagy, mégis érzékeny a hőmérséklet változásaival szemben: alacsony hőmérsékleten - a fagypont közelében - olyan hatás éri, amelynek következtében később felmagzik, és nem fejleszt gumót. Ha viszont túl magas a hőmérséklet, akkor csak a lombja növekszik, de a gumója fejletlen marad.

Bármikor termeljük a karalábét, tevékenységünk sikere nagymértékben függ a palánták minőségétől. Csak megbízható helyről vásároljunk palántát; a fiatal, de erőteljes, zömök, sötétzöld levelű palánták a jók. Ha tápkockában vagy tenyészedényben nevelték elő őket, akkor még néhány napig ajánlatos kiültetésük előtt edzeni a palántákat: szabadban, a napfényen tartani és keveset öntözni.

A fólia alatti hajtatás február közepén történő magvetéssel kezdődik. A magvetéstől számított négy hét múlva lehet a palántákat a fűtetlen fóliasátorba kiültetni 30 x 15 cm távolságra, hogy a rendelkezésünkre álló helyet a lehető legjobban kihasználjuk. A palánták nappal 8-12°C-on, éjjel 4-8°C-on növekednek a legsebesebben. Ahhoz, hogy ezt a hőmérsékletet tartsuk, szükséges, hogy a külső hőmérsékletnek megfelelően szellőztessünk, illetve tartsuk zártan a sátrat.

A jól fejlett palántákat már április elején kiültethetjük a zöldségeskert jól előkészített ágyásaiba is 30 x 25 cm sor- és tőtávolságra. A karalábé jól beilleszthető a vegyes termelési rendszerekbe. Egy ágyásban megfér a hónapos retekkel, amit már korábban elvetettünk. Palántázhatjuk azokba az ágyásokba is, amelyeknek a főterménye a paradicsom vagy a paprika, illetve a tojásgyümölcs lesz. Mire ezeknek a palántái megerősödnek, akkorra a karalábét már kiszedtük, elfogyasztottuk.

A téli eltartásra szánt karalábé termesztése május-júniusi magvetéssel kezdődik. A palántákat négy-öt hetes korban ültetjük ki 40 x 20 cm távolságra, minthogy ezeknek a növényeknek a lombja és a gumója is testesebb, mint a koraiaké. A kiültetett palántákat gyakran fenyegeti a palántadőlés, amit a talaj fertőtlenítésével (Zineb, Orthocid) előzhetünk meg. A szereket közvetlenül a palánták kiültetése előtt szórjuk ki a talaj felszínére, és gereblyézzük be.

A kiültetett palántákat rendszeresen kell öntözni, hogy a talaj felszíne sohase száradjon porossá. Minél gyakrabban kapálunk, annál biztosabb, hogy a gyomok nem konkurálnak növényeinkkel, és a talajban levő vizet meg tudjuk őrizni a növények számára. Ajánlatos egyszer-kétszer fejtrágyázni is akár könnyen oldódó műtrágyákkal, akár lombtrágyákkal.

A korai fajták akkor szedhetők, amikor a gumóik átmérője eléri a 6-8 cm-t, a késői fajták akkor a legízletesebbek, amikor a gumóik 8-12 cm átmérőjűek. A fejlettebb gumójú növényeket fokozatosan szedjük. Minthogy a gumók egy idő múlva menthetetlenül elfásodnak, ezért egyszerre nem érdemes sok karalábét palántázni. A növényeket gyökerestül húzzuk ki a talajból, ami nem megy nehezen, hiszen a karalábénak nincs nagy gyökérzete. A nagy leveleket letépjük, a gyökeret pedig metszőollóval vagy éles késsel levágjuk.

Egy m2 termőterületen 10-15 növény betakarítására számíthatunk. Ennek felhasználható gumótermése a korai fajtáknál 1 kg, a késeieknél 2 kg körül van.

 

karalábé

 

A karalábé felhasználása

A karalábé azért fontos növény, mert egész évben használjuk: a húsleves nélkülözhetetlen kelléke, de készül belőle főzelék, vegyes finomfőzelék, és elkészíthető töltve is. A zsenge, nem fás karalábé az utóbbi években ismét a finom zöldségek közé sorolódik.

A karalábét nem szokták tartósítani. Annál fontosabb eljárás a téli tárolása. Erre a célra a nyár végén, ősszel termelt növények a legmegfelelőbbek. A levelektől és a gyökérzetüktől megtisztított gumókat veremben, pincében, fagymentes kamrában lehet jól eltartani 0-4°C hőmérsékleten és 90-95% relatív légnedvesség mellett. A betárolt gumók időnkénti átválogatásáról ne feledkezzünk meg.

Dr. Bálint György

Megosztás

Hozzászólások

Édenkertész válaszol

Milyen mutatós, 2-3 féle növényt ültessek piros álló muskátli mellé kaspóba, a teraszra?

Muskátlik mellé gyakran szoktak ültetni petúniát, verbénát vagy tömpevirágot.

Részletek »

Fotójáték

Legfrissebb fotó:

Meleg igérete

Kvízjáték

Aktuális játékunk:

Jelenleg nincs még új játékunk!

Eseménynaptár

Szaknévsori ajánló profi kiváló ügyfeleink közül Regisztráljon Ön is

1172 Budapest, Szikra u. 1.
6300 Kalocsa, Malom u. 27.
1021 Budapest, Budakeszi út 95.
7763 Egerág, Kertész dűlő 595.