Méltatlanul feledett őszi-téli gyümölcsök: naspolya és birs

5

Az olykor csodagyümölcsnek is elkeresztelt naspolya lassan eltűnőben levő gyümölcsritkaságnak számít, de a késő őszi piacokon kérdezzünk utána bátran a hamisítatlan őstermelő fejkendős nénikéknél.

Ókori csodagyümölcs: naspolya

Rendszertanilag a rózsafélék családjához tartozik, a galagonyafélék közeli rokona. A naspolya (Mespilus, legelterjedtebb latin kettős neve M. germanica) Közép-Ázsiából, a Kaukázus déli lejtőiről származó növény, tőlünk északabbra már nem díszlik. Tájnyelvben ismeretes a lasponya elnevezése is.

Termésének sokrétű a felhasználási módja; lekvárt, zselét, ivólevet, régebben akár gyümölcskocsonyát vagy gyümölcssajtot is főztek belőle magas pektin tartalma révén. Az első lekvárt talán az ókori Görögországban készítették, de ez már az idő ködébe veszik. A lekvárt német nyelvterületen a die Marmelade szóval jelzik, más európai nyelvekben szintén lekvárt vagy gyümölcsízt értenek a marmalade vagy mermelade szavak alatt, a régebbi erdélyi nyelvben a liktárium elnevezés jelentette ezeket a finomságokat.

naspolya_gyumolcs

Szépen ápolt, nem túl magasra növő egyedei díszfaként is megörvendeztetik a rájuk hajlamos szemlélőt. Virágzása kései, április legvégére, május közepére, olykor akár a hónap végére esik. Tetszetős látványt, megkapó képet nyújt a fehérbe borult naspolya, késői virágzási időpontja miatt a tavaszi fagykárokat is elkerüli. Öntermékenyítő, gyümölcskezdeményeinek kialakulásához nincsen szüksége idegen virágporra.

Október közepétől-végétől, mikor kertünk aranysárga, barna színbe öltözött kezdődhet a késő ősz utolsó, örömteli élményt adó naspolya, valamint a Birs szüretelése.

Mikor szüreteljük a naspolyát?

Szedésére a legkedvezőbb idő, ha az első dér megcsípi. A gyümölcseiket száraz, hűvös helyen szükséges utóérlelni, így alakulnak ki legkedvezőbb ízei, aromája. Eszegetésükhöz akkor álljunk hozzá, ha a gyümölcs már a „szotykossá” válik.

naspolya_mespilus_szuret

Vitamintartalma ugyancsak magas, gyermekkorom Szent Miklós ünnepnapjai elképzelhetetlenek voltak az ez időre már utóérett naspolya nélkül és a legváltozatosabb formákba öntött birsalmasajt is a közeledő Szentkarácsony eljövetelét jelezte.  Sok baráti, rokoni beszélgetés ötlik eszembe, mikor kandalló tüze mellett naspolyát, de főleg birsalmasajtot eddegéltünk.

A naspolyafa nem igényli a metszést, kedveli a lazább, üde, tápdús talajokat, de nálunk a meszes, dolomitos gellérthegyi körülmények közt is szépen díszlik. Harsogó zöld leveleivel, szép arányaival naspolyafám a kert egészségét jelző mintapéldánya. Az időnkénti öntözést meghálálja, száraz hetekben érdemes jó néhány vödörnyi vizet juttatni a gyökérzónához, és néhány alkalommal megérdemel egy-egy lombtrágyás permetezést.

A naspolya magas csersavtartalma miatt szinte teljesen ellenáll az összes betegségnek és a kártevőknek, így elegendő egy kora tavaszi, valamint és késő őszi lemosó permetezés, melyek elpusztítják az áttelelő károsítókat. A hagyományos, kontakt méregjelzés nélküli rezes, kenes, olajos kezelések elegendőek, nem szükségesek a későbbi mélyhatású és felszívódó készítmények bevetése. A naspolya fája kemény, szép faragványok is kikerülnek a hozzáértők kezei közül.

birsalmasajt_gellerthegyi

Másik tél eleji kedvencünk a saját fánk terméseiből régi-régi családi recept alapján elkészített birsalmasajt

Tisztelettel:
Molnár István Újbuda, Gellérthegy
istvan.minerva@gmail.com

értékelés